A nem szuicidális önsértés és motivációjának mérése serdülőknél: az Állítások az Önsértés Kapcsán Kérdőív (ISAS-HU) magyar adaptációja

Abstract

Háttér és célkitűzések: A nem öngyilkossági szándékkal végrehajtott szándékos önsértés (pl. a testfelszín direkt megvágása, megütése) élettartam-prevalenciáját a különböző kutatások normatív kamaszpopulációkban 18 és 40% közé teszik. Kevés olyan kérdőív van azonban, mely az önsértést részletesen tárja fel. Kutatásunk célja egy összetett önsértés kérdőív, az Állítások az Önsértés Kapcsán Kérdőív (ISAS-HU) bevezetése volt a magyar tesztállományba.

Módszer: 1015 középiskolás kamasz (66,1%; N = 671 lány; átlagéletkor 16,81 év; szórás = 1,42) töltötte ki a kérdőívcsomagot, mely az önsértés komplex felmérése mellett érzelemszabályozási nehézségekre és pszichés betegségtünetekre kérdezett rá.

Eredmények: A vizsgált serdülők 58,8%-a (N = 597) sohasem folytatott élete során önsértést, míg 41,2%-uk (N = 418) arról számolt be, hogy végzett már legalább egyszer valamilyen önsértő cselekedetet. A teljes minta 31,7%-a (N = 322) mindezt az elmúlt hónapba.n tette. A lányok másfélszer nagyobb eséllyel válnak önsértővé, mint a fiúk, s a sohasem önsértők jellemezhetők a legjobb pszichés egészségmutatókkal. Tanulmányunkban az önsértéshez kapcsolódó attitüdinális komponensek leíró a,datait is közöljük. A kérdőív második egységén, az önsértés hátterében álló lehetséges okok tételein elvégzett, azok kereszttöltéseit is megengedő megerősítő faktorelemzés (Exploratory Structural Equation Modeling) a skála eredeti kétfaktoros szerkezetét igazolta. Az önsértés hátterében egy markáns intraperszonális és egy interperszonális motívumkör rajzolódott ki, kiváló megbízhatósági mutatókkal. Az önsértő lányok almintáján elvégzett validációs elemzések az elvártakat igazolták: az intraperszonális okok miatt elkövetett önsértés rosszabb pszichés állapottal és kifejezettebb érzelemszabályozási nehézségekkel társult. A repetitív önsértők a „kipróbálókhoz ” képest pedig inkább intraperszonális okok miatt folytatnak önsértést.

Következtetések: Az ISAS-HU egy pszichometriailag jól működő, a nem szuicidális önsértést számos szempontból könnyen és gyorsan felmérő komplex mérőeszköz.

Background and aims: Lifetime prevalence of non-suicidal self-injury (e.g, direct cutting or hitting the own body) is estimated between 18 % and 40% in community adolescents samples. However, limited number of complex, non-suicidal self-injurious behavior screening questionnaires exist. Therefore, the main aim of our research was to introduce a detailed self-injury questionnaire, the Hungarian version ofthe Inventory of Statements About Self-Injury (ISAS-HU) into the Hungarian test system.

Methods: High school students (N=1015; 66.1% girls (N=671); mean age was 16.81; SD=1.42) filled out questionnaires on emotion regulation, mental health aspects, and self-injurious behaviours.

Results: Nearly 60% ofthe adolescents (58.8%; N=597) have never, while 41.2% (N=418) have alrea,dy enga.ged in self-harm at least once in their life. Thirty two percent of the whole sample (N=322) engaged in self-harm in the previous month. Girls are at one and a half times greater risk for self-harm than boys. Adolescents who have never engaged in self-harm enjoyed the best psychological health. We provide further descriptives of attitudinal components of self-harm behaviour. Exploratory Structural Equation Modeling, which allows cross-loadings of the items, strengthened the original two-factor structure of the second part of the ISAS-HU; an intrapersonal and an interpersonal function factor emerged with good reliability. Among girls intrapersonal functions of self-harm associated with poorer mental health and more maladaptive emotion regulation. Repetitive self-harmers, in comparison with occasional self-harmers, engaged in self-harm mainly because of intrapersonal motives.

Conclusions: ISAS-HU is a psychomterically valid tool which can assess non-suicidal self-injury easily, quick and in its complexity.